Távgyógyítás

Védőoltás paratyphus ellen

2007. 12. 04.
Hogy tudnék megszabadulni a szalmonelláktól? Elegendő a rendszeres antibiotikumos itatás? Az egyesületben van, aki olt ellene, van, aki nem. Kinek van igaza?
*
Talán a szalmonellák okozta paratyphus ellen legnehezebb védekezni a galambtartásban. Ennek több, egymást erősítő oka van. Az egyiket magában a galambászatban kell keresnünk. A versenyek és kiállítások alkalmával a galambok gyakran érintkeznek egymással, adják-kapják a különböző kórokozókat. Mivel ilyenkor a szervezet stressz alatt áll, a támadó kórokozó könnyen meg tud telepedni benne.
   A másik ok, hogy a szalmonella baktériumoknak több típusa és ezeken belül több mint kétezer altípusa van. Ezek közül sok galambokban is képes megbetegedést okozni. A változatok antigén-szerkezete*** eltérő, ezért, ha állományunk védett is az egyik ellen, egy másik típus ellen már kevésbé az.
   A harmadik ok az, hogy a szalmonellák képesek megbújni a szervezeten belül. Ez hónapokig vagy évekig tartó tünetmentes baktériumhordozást jelenthet, amit néha baktériumürítés kísér. Ezért egy állományban a paratyphus behurcolás nélkül is fel tud lobbanni.
Mindezek miatt szinte lehetetlen a galambállományok szalmonella-mentesítése hosszan tartó aktív védelem nélkül. Ezt csak védőoltással tudjuk biztosítani. A válasz tehát igen, ajánlott a paratyphus elleni rendszeres védőoltás. Különösen azon állományoknál, melyek tagjai versenyeken, kiállításokon vesznek részt, illetve ahol gyakori az idegen egyedek bevitele.
Rögtön felmerül azonban a kérdés, hogy a védőoltás hatása hogyan egyeztethető össze a másodikként említett okkal, vagyis a salmonella-változatok antigénszerkezetének eltérésével. Hiszen az antigének különbözősége eleve megkérdőjelezi a védőoltás hatékonyságát: egy vakcina csak egy vagy legfeljebb néhány salmonella-változattal „ismerteti meg” a galambot. Ha egy másik változat támad, nem lesz hatása az oltásnak…
   Szerencsére ez nem így van. Egyrészt, a vakcinák a legelterjedtebb változatokat tartalmazzák. A nagy számok törvénye alapján már ez is jó esélyt ad arra, hogy állományunk védve legyen. Ezen túlmenően az egyes változatok között antigén-rokonság van, ami jelentős keresztvédettséget ad. Másrészt, mi választhatjuk meg az oltás idejét, és ez igen nagy előny. Ugyanis, ha a fertőzés stressz alatt lévő, legyengült állományt ér (márpedig általában ez a helyzet), akkor sok egyedben nem alakul ki megfelelő immunválasz, így sok galamb baktériumhordozó lesz. Ezzel szemben, ha állományunkat felkészítjük az oltásra, és azt megfelelő körülmények között (stresszmentes állapot, kiegyensúlyozott időjárás, immunerősítők) alkalmazzuk, akkor az egyes egyedek és az egész állomány immunválasza jobb és egységesebb lesz, mint egy befertőződés esetén. Harmadrészt, egyszerre oltjuk a dúc egész állományát. Mindezekkel a salmonellózis méregfogát húzzuk ki: ha sikerül egyformán magas immunállapotra hozni galambjainkat és megszüntetjük a tünetmentes baktériumhordozást, megszüntetjük a dúcon belüli oda-vissza fertőződés lehetőségét. Márpedig akkor sokkal nyugodtabban nézhetünk az elkövetkező hónapok elébe.
Sok éves tapasztalat, hogy a rendszeresen oltott állományokkal sokkal kevesebb a baj egész évben, így a versenyidőszakban is. A nem oltott dúcok gyógyszerezési költsége sokszorosa a védőoltásénak, és a gyakori, súlyos mellékhatásokkal terhelt antibiotikum-adagolás csak tűzoltásként hat, tartós védelmet nem ad. Az ilyen állományok a versenyeken genetikai képességeik alatt teljesítenek, sok egyedüket selejtezni kell, illetve rosszak a szaporodási mutatóik is.


*** Az antigén a kórokozónak az a része, amit a szervezet immunrendszere idegenként ismer fel, más szóval olyan inger, ami kiváltja a szervezet védekezését a behatoló kórokozó ellen. A védőoltásokkor ilyen kórokozó-specifikus, tehát a kórokozóra jellemző antigént juttatunk mesterségesen a szervezetbe, vagyis szó szerint bemutatjuk a kórokozót a szervezet immunrendszerének. Ezt az információt a kórokozóról az immunrendszer elraktározza, és egy valódi támadáskor felhasználja a kórokozó elleni harcra; végül is ez a védőoltások - sokszor életmentő - hatásmechanizmusa. Ha ez a bemutatás elmarad, és a szervezet „élesben” találkozik egy számára ismeretlen kórokozóval, mire beindítja a védekező mechanizmusokat, rengeteg időt veszít, aminek betegség vagy elhullás a vége.
 
 
© Minden jog fenntartva