Távgyógyítás

Antibiotikum tartós etetése

2007. 11. 22.
Külföldön eléggé elterjedt az olyan gyári tápok etetése, amelyekhez már gyárilag antibiotikumot kevernek. Főleg a fiatal galamboknak adnak ilyeneket, hogy könnyebben átvészeljék a serdülő életkort. Nem káros az antibiotikumos tápok etetése a galambokra?
*
Az antibiotikumos takarmányokat elterjedten alkalmazzák hozamfokozás céljából, elsősorban a baromfi- és sertéstartásban, a vágóállat előállításnál. Manapság a fejlett országokban kezd visszaszorulni e módszer, főleg közegészségügyi okok miatt. A galambtartásban több okból is kifogásolható, és különösen a fiatalokra van káros hatással.
Törekednünk kellene arra, hogy antibiotikumot csak akkor alkalmazzunk, ha feltétlenül szükséges. (És ha adjuk, akkor helyesen adjuk.) Fokozottan vonatkozik ez a fiatalokra. Minden antibiotikumos kezelésnek van káros mellékhatása, és mivel a fiatalok szervezete érzékenyebb, náluk a mellékhatások még súlyosabban jelentkeznek.
Törekednünk kell arra is, hogy ha muszáj antibiotikumot használunk, akkor azt célzottan válasszuk meg, vagyis baktériumtenyésztéssel vizsgáljuk meg a jelenlévő kórokozó antibiotikum-érzékenységét. Ez a gyógyszeres tápok etetésével szintén nem egyeztethető össze. Emellett bizonyos antibiotikumok eleve nem is adhatók a tenyészidőszakban, illetve az azt megelőző és követő néhány hétben.
További hátrányuk e tápoknak, hogy amikor úgy döntünk, befejezzük az antibiotikum adagolását, akkor a gyógyszeres tápot másfajta táplálékkal váltjuk fel. Így az antibiotikum védőhatása egyidőben szűnik meg a tápváltással, és ez dupla terhet ró az addigra ellustult immunrendszerre. Ez akkora teher, ami a legtöbbször megbetegedést okoz, különösen, ha egyidőben higiéniai hiányosságok is vannak a dúcban. Márpedig ez elég gyakori, hiszen sokan éppen azért etetik a gyógyszeres tápokat, mivel ettől várják a nem optimális körülmények ellensúlyozását.
Ha folyamatosan megfelelő dúchigiéniát és járványvédelmet alkalmazunk, eleve feleslegessé válik a takarmányba kevert antibiotikum amúgy is kétséges kimenetelű, káros mellékhatásokkal igencsak megterhelt "védőhatása". A fiatalon antibiotikumos védelem alatt tartott galambunk sorsa hasonló lesz ahhoz a palántáéhoz, ami melegházban kel ki és cseperedik, majd hirtelen kiültetik a szabadba, zord körülmények közé. Hiába kétszer akkora a kiültetéskor, mint szabadfölben kelt társai, nem fogja bírni a neki szokatlan körülményeket és elpusztul.
Vagy túlél, ami még rosszabb.
De miért? Azért, mert ez a módszer kizárja a természetes szelekciót, azaz a gyenge egyedek kiválogatódását. Az antibiotikumok etetésével életben tarthatjuk azokat az egyedeket is, amelyek egyébként gyenge immunrendszerrel rendelkeznek. Ezek az egyedek idővel szülők lehetnek, továbbadják génjeiket, így idővel - nem is olyan soká - feldúsulnak az állományunkban a gyenge immunrendszerért felelős gének, és ez az állomány teljes leromlását okozhatja.
 
 
© Minden jog fenntartva