Távgyógyítás

Fokhagyma és probiotikum

2007. 11. 02.
Adhatok együtt fokhagymát és probiotikumot? Ha jól tudom a fokhagyma egy természetes antibiotikum – nem teszi tönkre a probiotikum hasznos baktériumait?
*
Jogos a kérdés; a fokhagyma hatóanyagai közvetlenül hatnak a baktériumokra, egy részüket megölik, illetve gátolják a szaporodásukat.
A fokhagyma fő alkaloidja, az allicin erős hatással van a sztreptokokkuszokra, a sztafilokokkuszokra, a kóli baktériumra stb. – és sajnos negatív hatással van a hasznos bélbaktériumokra is.
Igaz, rengeteg előnyös hatása is van a fokhagyma rendszeres adásának. Hatóanyagai segítik az emésztést, ezért számos emésztési zavart megelőzhetnek. Erősítik az immunrendszert; emellett semlegesítik az un. szabad gyököket, amelyek sejtkárosító, rákkeltő hatással bírnak. Nem véletlen, hogy szakszerű adagokban fokhagymakivonattal kezelt húscsirkék és húspulykák súlygyarapodása kb. 10%-kal nőtt a kezeletlen csoporthoz képest. A fokhagyma rendszeres adása azért is hasznos, mert ezzel rengeteg antibiotikumos kezelést spórolhatunk meg – hiszen, mint láttuk, a fokhagyma baktériumölő képességekkel is rendelkezik.
Ám, mint minden mást a világon, a fokhagyma adagolását is túlzásba lehet vinni. Túl gyakran vagy túl nagy adagban adva tönkreteszi a bélflórát, amely emésztési-felszívódási zavarokhoz vezet. Ez egyrészt a vedlési-tollképzési időszakban minden galambfajtára nézve kifejezetten káros, másrészt speciálisan versenygalamboknál további káros hatásai lehetnek.
Mindezt szem előtt tartva, általánosságban kijelenthetjük, hogy fokhagymát és probiotikumot NE adjunk egy időben, mivel a fokhagyma elvileg (és ahogy mindjárt látni fogjuk, gyakorlatilag is) megöli a probiotikumban lévő hasznos bélbaktériumokat. Ezért sokkal inkább a probiotikumot a fokhagyma adása UTÁN alkalmazzuk.
* * *

Elvégeztem egy egyszerű laborkísérletet annak megvizsgálására, valójában mi is a helyzet a fokhagyma - probiotikum fronton? A kísérlet egyszerű volt. Nem kellett hozzá más, mint egy baktériumtenyésztésre alkalmas táptalaj, egy csepp víz, probiotikum és persze fokhagyma.
Az első képen egy Petri-csészét láthatunk. Ez egy kb. 10 cm átmérőjű műanyag tányérka, tetővel ellátva. Ennek az alján vékony rétegben táptalaj, szaknéven agar van, ami egyfajta, étkezési zselatinhoz hasonló anyag. Ezt általában szeretik a baktériumok, előszeretettel szaporodnak rajta, kisebb nagyobb telepeket képezve. Az ilyen egyszerű, illetve speciális vegyszerekkel dúsított agarokat használjuk a különböző baktériumtörzsek kitenyésztéséhez. Én most egy véres agart használtam, amiben az agarhoz keverve közönséges csirkevér van – ezen a táptalajon a baktériumok többsége (kórokozók és hasznosak egyaránt) örömmel szaporodik.
A kép sarkában egy lapos fejű üvegpálca látható, ennek segítségével tudjuk finoman eloszlatni az agar, vagyis a táptalaj felületén a minta néhány cseppjét.

Katt a képre!
Tehát, fogtam egy jó minőségű gyári probiotikumot, és egy morzsányit belőle elkevertem egy csepp tiszta vízben. Ezt a kevéske oldatot elkentem a táptalaj egész felületén, szép egyenletesen. Aztán fogtam egy gerezd fokhagymát, kipréseltem belőle egy csepp levet, és ezt az egy csepp fokhagymalevet elkentem a táptalaj felszínének a felén - jelesül a jobb oldalán. Ezután egy termosztátba tettem a táptalajt, ahol egyenletesen 37 Celsius fok van – ideális hőmérséklet a baktériumok szaporodására.
A következő képen az egy nappal (24 órával) későbbi eredményt láthatjuk. A számtalan kis apró fehér, gombostűfejnyi vagy még kisebb pont egy-egy baktériumtelep. Egy ilyen telepben körülbelül egymilliárd (!) baktérium van, és minden ilyen telep egy szem baktériumból nőtt ki – mindössze egyetlen nap alatt. Ezek hasznos bélbaktériumok, természetesen, mivel a probiotikumban lévő baktériumok leszármazottai.
Nem kérdéses, hogy a jobb oldalon lényegesen kevesebb baktériumtelep van – leszögezhetjük hát, hogy a fokhagyma igenis megöli a hasznos baktériumok jó részét, illetve gátolja a szaporodásukat.
Ez a probiotikum, amit a kísérlethez használtam, az egyik legjobb ilyen készítmény a piacon (Entrobac). Igen sokfajta hasznos törzset tartalmaz. Úgy néz ki, hogy ezek között a törzsek között van néhány olyan, amelyek nagyrészt vagy talán egészen ellenállnak a fokhagymának – ezért ezek ki tudtak nőni a táptalaj mindkét felén. A többi baktériumtörzs elpusztult a fokhagyma alkaloidjaitól.

Ez a kis kísérlet bemutatta, hogy:
- a fokhagyma alkaloidjai valóban erős baktériumölő képességgel rendelkeznek, ide értve a hasznos bélbaktériumokat is
- ha olyan probiotikumot használunk, amelyben sokféle hasznos törzs van, nagy rá az esély, hogy a törzsek egy része túlél, szaporodik, és így gyorsan pótolni tudja a bél megritkult hasznos flóráját.

Tanulság?
- megkérhetjük az állatorvosunkat, végezzen el egy-két ilyen tesztet az általunk használt probiotikummal, hogy tudjuk, milyen hatással van rá a fokhagyma
- ha bebizonyosodik, hogy a fokhagyma erősen pusztítja a probiotikumunkat, vagy ha nem végeztetnünk ilyen tesztet, akkor NE adjunk egyszerre fokhagymát és probiotikumot
- ha a teszt kimutatja, hogy a probiotikumunk „bírja” a fokhagymát, akkor egyszerre is adhatjuk őket
- ha a fokhagyma elpusztítja a baktériumok egy részét, egy részük viszont túlél (mint a mi esetünkben), akkor elvileg adhatjuk őket egyszerre, de a fokhagymás kezelés utáni napon nem árt, ha adunk egy extra adag probiotikumot
*
Lehet, hogy most sokan legyintenek, hogy hát mindez nagyon szép meg érdekes, de talán még sincs valami igazán nagy jelentősége a dolognak… Nos, akik ezt mondják, valószínűleg tévednek.
Ha hetente mondjuk egyszer fokhagymát adunk a galambjainknak, a fokhagyma elpusztítja a hasznos bélbacik egy részét, így egy-két napig kevesebb hasznos bélbaktérium lesz az emésztőrendszerben. Jó, és akkor mi van…?
Valóban, ez nem látszik hatalmas nagy bajnak, de azért számoljunk csak egy kicsit! Tegyük fel, hogy az emésztés hatékonysága és ezért a sebessége lecsökken egy kissé, hiszen az emésztés jelentős részét végző baktériumállomány károsodott a bélben. Tehát az emésztés sebessége lecsökken – nem nagyon, mondjuk csak 1-2%-kal. Ha az emésztés és a bélmozgás lelassul egy kicsit, a visszamaradó béltartalom megnövekszik egy kicsit – az se nagyon, mondjuk csak 1-2%-kal, ami kb. egy fél gramm… Vagyis a galamb nehezebb lesz egy fél grammal.
És akkor mi van? Mit számít egy fél gramm?
Egy fél gramm… Képzeljünk el egy tízezer méteres atlétikai futóversenyt. Egy futó kb. 72 kilogramm, és tíz kilométert fut. Egy postagalamb 40 dekagramm és mondjuk 900 kilométert repül – fél gramm extra súllyal megterhelve. Mekkora plusz súlyt kellene vinnie a futónak ahhoz, hogy az esélyek arányosak legyenek? Más szóval: mekkora plusz terhet cipel arányaiban a galamb?
72 kilogramm = 180 x 400 gramm, vagyis a futó 180-szor nehezebb a galambnál. Ha a galamb fél gramm plusz terhet cipel, akkor a futónak arányosan 180 x fél gramm, azaz 90 extra grammot kellene cipelnie, hogy az esélyek kiegyenlítődjenek. Hát, ez csak 90 gramm, azaz kilenc deka – mi az egy 72 kilós atlétának?
Igen ám, de a mi galambunk sokkal tovább és messzebbre repül, mint amennyire a futó fut: kilencvenszer messzebbre. 90 grammot kilencvenszer messzebbre cipelni – az annyi, mint 90 x 90 = 8100 gramm, azaz 8,1 kilogramm! Mekkora esélye lenne egy tízezer méteres futónak egy nyolckilós súlyzóval a kezében?…
A grammokból hosszú távon kilogrammok, az ezredmásodpercekből percek lesznek – azok a percek, amelyek pont a győzelemhez lennének szükségesek.

Vagyis, NE adjunk a galamboknak közvetlenül a versenyek előtt fokhagymát. Ha fokhagymát használunk versenyidőszakban, használjuk hétfőn vagy kedden, és utána adjunk probiotikumot – vagy még inkább többféle probiotikum keverékét.


Megjegyzés
Bár láttuk, hogy a fokhagyma alkaloidjai kisebb-nagyobb mértékben pusztítják a hasznos bélflórát, azonban természetes anyagok révén nem jelentenek más megterhelést a szervezetre - ellenkezőleg, amellett, hogy pusztítják a kórokozó baktériumokat is, még az immunrendszert is erősítik.
Egész más a helyzet az antibiotikumokkal. Az antibiotikum olyan, mint a páncélzat a lovagon: a jól megválasztott antibiotikum védi ugyan a szervezetet, de eközben plusz megterhelést is jelent neki. Ha muszáj csatába küldenünk a lovagot, hasznos, ha viseli a jó páncélzatot – futóversenyt nem fog ugyan nyerni benne, de legalább életben marad. Vagyis, egy antibiotikummal kezelt galamb valószínűleg nem fogja élete csúcsformáját hozni, de legalább hazaér a versenyről...
A helyzet viszont ennél sokkal rosszabb is lehet – akkor, ha az antibiotikumot rosszul választottuk meg. Egy rosszul (vakon) kiválasztott antibiotikum nem fog a kórokozókra hatni, mivel azok már rezisztensek ellene. A kórokozók tehát nem pusztulni, hanem szaporodni fognak a galamb szervezetében, a galamb betegségtől szenved ÉS szenved a haszontalan antibiotikum káros mellékhatásaitól. Ahelyett, hogy az antibiotikumtól jobban lenne, még rosszabbul lesz, mint anélkül volt. Egy ilyen szerencsétlenül megválasztott kezelésnek tehát csak káros hatásai vannak; a galambnak esélye se lesz a győzelemre, és arra is kevés, hogy egyáltalán hazaérjen…
Természetesen, vannak olyan antibiotikumok, amelyeket sikerrel használhatunk még a versenyidőszak alatt is. Ezek a teljesítmény-barát antibiotikumok nem jelentenek túlságosan nagy extra megterhelést a szervezetre nézve, ugyanakkor elpusztítják a galamb szervezetét támadó kórokozókat. Azonban egyrészt eleve kevés ilyen antibiotikum van – másrészt, rendkívül precízen kell őket használnunk ahhoz, hogy ne kárára, hanem hasznára legyenek a galamb szervezetének. Hiszen még az ártatlannak tűnő, egyébként tényleg nagyon hasznos fokhagyma is teljesítményromboló lehet, ha rosszkor és/vagy rossz mennyiségben alkalmazzuk.
 
 
© Minden jog fenntartva