Távgyógyítás

Tollhiány a begyen

2010. 03. 16.
Tisztelt Doktor Úr! Postagalamb állományomban évek óta előfordul, egy -föltehetőleg külső élősködő okozta- probléma. Elsősorban az egyéves galamboknál (idősebbeknél elvétve) letöredeznek a begyen (közép tájon) lévő tollak egy kb. 10 Ft-os nagyságú területen. "Kikopik" a tolluk. Minden ilyen galambnál pontosan ugyanott. Ősszel átvedlés után eltűnik a kopás, rendesen visszatollasodik és később már csak elvétve fordul elő újra a galambnál. Évente 2-3 alkalommal ivermectin tartalmú készítménnyel előírás szerint külsőleg csepegtetem az állományt, rendszeresen minden évben, ettől a problémától szabadulni azonban ezúton nem sikerült.
A fürdetés is rendszeres 1-2 szer hetente, a fürdővizükbe télen semmit, nyáron almaecetet szoktam tenni. A költőtányérokba szezonban mindig teszek piretrin port a fészekanyag alá. Jelenleg néhány csepp ánizs olajjal próbálkozom.
Sajnos, mivel a tollkopáson kívül semmilyen más látható tünete nincs az esetnek és a galamb viselkedése-közérzete sem utal betegségre, ezért csak egy évvel később, akkor látható, hogy hatásos -e a kísérletem egy esetleges más hatóanyaggal -vagy sem, ha az átvedlés után újra megjelenik-e a tollkopás, vagy sem.
Több nálam tapasztaltabb galambásztól is érdeklődtem, úgy tűnt mindenki találkozott már a jelenséggel, de konkrét biztos megoldást keveset hallottam inkább úgy tűnt, hogy egyszer csak eltűnik a dúcból...
1., megoldás javaslat: ivermectin tartamú injekció - 0.1 ml/galamb évente kétszer oltva (egy másik eredményes galambász ezt már próbálta és mégis előfordult már nála)
2., megoldás javaslat: a kikopott területre Raid hangya-csótány-mászórovar elleni sprayval bepermetezni...
Tisztelt Doktor Úr, kérem mondjon véleményt a leírtakkal kapcsolatban. Köszönettel, Sz. Péter F22 egyesület
* * *
Érdekes, részletes leírás egy jellemző tünetegyüttesről, amely első pillantásra valóban külső élősködőre utal, a tollazat helyi károsodása miatt.
Azonban van egy-két adat, amely ellentmond a külső élősködők jelenlétének. Először is az, hogy a galambász (és hasonló cipőben járó társai) nem láttak konkrét külső élősködőt az érintett helyen. Másodszor, a kórkép nem reagál a külső élősködők elleni szerekre. Harmadszor, a fiatalok érintettsége kimagasló - ez szintén ellentmondani látszik a külső élősködőknek, mivel a paraziták általában nem „válogatnak” korosztály szerint. Negyedszer pedig igen ritka az, hogy egy külső parazita mindig ugyanott és csakis ugyanott jelenjen meg a tollazaton, egy nagyon jól körülhatárolt helyen.
Ez a jó körülhatároltság árulkodó lehet a kórkép valódi okára nézve. Akár lehetne allergiás reakció is, hiszen ismerünk allergiás kórképet, amikor is az elváltozás mindig ugyanarra a testrészre korlátozódik. Ez nevesül a bolhaallergia kutyáknál. Némelyik kutya allergiás a bolhák nyálában lévő bizonyos fehérjére, ezért ha csak egyetlen egy bolha is belecsíp egy ilyen kutyába, akkor - függetlenül attól, hol csíp bele a bolha - a bőr mindig ugyanazon a helyen, pontosan a faroktő fölött, a hát legvégének közepén gyullad be, és hullik is ki a szőr ezen a helyen.
E kis kitérő szerint a jelenség galambjainknál lehetne akár allergiás alapon is - azonban ennek ellentmond a fiatalkori korosztály erősebb érintettsége, és főleg az, hogy a tünet legtöbbször elmúlik az életkorral - ez nem jellemző az allergiás betegségekre.
Jellemző lehet azonban a tollhiány helyeződése. Ha ez mindig ugyanott, a begy fölött jelentkezik, akkor logikus lehet, hogy nagy valószínűséggel a beggyel van kapcsolatban. Ha ez igaz, akkor viszont a begyben lakó-élősködő trichomonaszok lehetnek a dolog hátterében.
A trichomonaszok általában nem okoznak bajt a begyben, de túlszaporodva képesek betegséget kiváltani. Pl. a begy falában tályogokat kialakítani, oly mértékben, hogy sokszor a begy fala is átlyukad. Ennek persze komoly tünetei (levegő a bőr alatt, elhullás) is vannak, esetünkben nem látni ilyet. Azonban a begy falának enyhébb gyulladása már okozhat enyhébb helyi tüneteket - ilyen lehet a begy fölötti bőr gyulladása, emiatt a tollazat helyi károsodása. Az is lehetséges, hogy a tollazat kialakulása idején áll fenn ez a helyi bőrgyulladás, ami nem tökéletes, kevésbé ellenálló tollak kifejlődését okozza, amelyek aztán a későbbiekben könnyebben károsodnak, „elkopnak”.
Tehát a trichomonaszok felelősek lehetnek a kialakult kórképért. Ezt erősíti a korosztályi súlyozottság, hiszen a tricho kártétele fiatalabb korban jóval gyakoribb, illetve súlyosabb, mint idősebb korban. Mindezek alapján lehet, hogy a kezelést-megelőzést nem külső élősködők, hanem a trichomonaszok ellen kellene kihegyezni.
 
 
© Minden jog fenntartva